Látogatás a szoftvergyártás boszorkánykonyhájában,

 

azaz

 

egy asztalnál a világ leggazdagabb emberével!

 

 

Az Úr 1996-os esztendejében, amikor éppen azon vitatkoztunk feleségemmel, megengedhetjük-e magunknak, hogy néhány napot  a nyugdíjunkból a ráckevei dunaparton sütkérezzünk, váratlan levelet kaptam Amerikából. A feladó Dr. Charles Simonyi, akire én mint Simonyi Karcsi emlékeztem.

 

A levélben az állt, hogy június 16.-án lesz 30 éve, hogy Amerika földjére lépett, és ennek megünneplésére egy Jubileum Fest-et rendez, amire meghívna feleségemmel együtt, ha nincs más programunk erre az időre.

 

 

A Jubileumi meghivó fedölapja

 

Kissé félve azt is megírta, hogy a költségeket természetesen ő állja, ha ezzel nem sért meg. Gyors választ vár, mert a vízumok megadása még az ő kérésére is hosszabb időt igényel. Miután leellenőriztük, hogy a levél nem valamelyik tréfás kedvű barátom csínytevése, döntenünk kellett: Ráckeve vagy Seattle? Hosszú tizedmásodpercek alatt az utóbbira szavaztunk!

 

 

Napokon belül megkaptuk a vizumot

 

Izgalmas napok következtek: a rég lejárt útlevelünk (amit úgy gondoltuk, hogy már soha nem fogunk használni) érvényesítése, a követségi meghallgatás, majd a szintén rég elfelejtett angol nyelvkönyvek előbányászása.

 

Elérkezett az indulás napja. Élményeinket a hazatérésünk után egy magazinban írtam meg. A hitelesség kedvéért  ezt  az utibeszámolót másolom ide.Talán annyi megjegyzést kell tennem, hogy 13 évvel ezelőtt Simonyi Károly neve alig volt ismert idehaza, Őt ma is, a szakmai berkeken kívül, sokkal inkább az űrutazása, és nem a számítástechnikában kifejtett tevékenysége miatt ismerik. Én magam pedig most kicsit másképp látom Amerikát, mint akkor.

 

 

Seattle 1996 július

 

 

Ha megkérdezünk 100 embert, hogy kicsoda Bill Gates, mind a 100 azonnal rávágja, hogy a Microsoft elnöke, és a világ leggazdagabb embere. Ha azt kérdezzük meg, kicsoda Simonyi Károly, akkor bizony nagyon sokan fejüket rázzák. Néhányan visszakérdeznek: a prof a műegyetemről? És nem sokan tudják, hogy a Microsoft műszaki igazgatójáról, Bill Gates jobbkezéről és tulajdonostársáról, a fantasztikus szoftverek kiagyalójáról kérdeztük. Amíg Bill Gates egyre inkább az üzlettel foglalkozik, Simonyi Károly dönti el, milyen irányban haladjon a számítástechnika a közeli, de a távolabbi jövőben is.

 

A történet több, mint 30 évvel ezelőtt kezdődött. A sorok írója akkor az Építésügyi Minisztérium Számítógépközpontjának volt a műszaki vezetője. Egy napon egy 16 év körüli, farmernadrágos, beatles frizurás fiatalember jött be az utcáról, azzal a kéréssel, hogy meg akarja nézni a számítógépet. Már az feltűnő volt, hogy miként került oda, hiszen abban az időben ilyen megjelenéssel 100 méterenként igazoltatták (!) a fiatalokat a rendőrök. A bemutatkozásnál kiderült: Simonyi Károlynak hívják, második gimnazista és a Műszaki Egyetem Elméleti Villamosságtan Tanszék professzorának a fia. Az URAL-2 számítógép az egyik legelső és legnagyobb (nemcsak méretben) berendezésének körbejárása után (kb. 100 nm. területet foglalt el a gép) valami ilyesmi beszélgetés zajlott le:

 

-         Meg akarok tanulni programozni, kaphatnék valami dokumentációt?

 

-         Hogy állsz az orosszal?

 

-         Utálom.

 

-         Jó. Van egy orosznyelvű könyvünk, alig 300 oldalas, vidd el, ha valami gondod van, gyere vissza.

 

Azt hittem néhány hónapra lerendeztem az ügyet. De néhány nap múlva ismét megjelent azzal a váratlan kijelentéssel, hogy átnézte a könyvet (lehet, hogy közben oroszul is megtanult?) írt egy programot és azt szeretné lefuttatni. Ettől a naptól kezdve rendszeresen felkereste a számítóközpontot, ahol általában a késő esti illetve éjszakai órákban tudtunk neki lehetőséget adni, hogy dolgozzon. (rendszeresen én maradtam benn vele, azon izgulva, ki ne derüljön, hogy egy vad idegen engedély nélkül tartózkodik, sőt dolgozik a gépen) Hogy közben mikor járt be az iskolába, arról nem faggattuk. Csak akkor nem jött, ha egy Illés vagy egy Omega koncertre kellett elmennie, mert onnan nem hiányozhatott. Néhány hét után már nem nagyon igényelte a segítségünket, már ami a programozást illette. Egyik nap azzal a váratlan bejelentéssel állt elő, hogy Algol fordítóprogramot fog írni az URAL-2-re. (Az Algol egy szimbolikus programnyelv volt, azt kellett az URAL gépi kódú nyelvére lefordítani)  Egy program és egy fordítóprogram írása között körülbelül az a különbség, amikor valaki egy nyelvkönyvből kezd nyelvet tanulni, illetve megír egy nyelvkönyvet, szótárral együtt. Mi már semmin nem csodálkoztunk. Neves matematika professzorok foglalkoztak akkortájt a fordítóprogramok írásának elméletével, tanszékek fontolgatták, hogy kutatási programjukba fel kéne venni a témát. Simonyi Karcsi, miközben biológiával és történelemmel macerálták az iskolában, néhány hónap alatt elkészült a művel. Egy számítástechnikai tudományos egyesület egyik ülésén ismertette munkáját, egy neves professzort, (aki szintén tervezte, hogy majd foglalkozik a témával) kért fel hogy vezesse be az előadását.

 

 

 

 

 

 

Néhány sor a Simonyi Karcsi által kifejlesztett "URALGOL" programból

 

 

 

Ezután nem tudni, hogy ismertsége, vagy irigyeinek a száma nőtt-e gyorsabban? Felperegtek az események, egy dán gyártmányú számítógépen is lehetőséget kapott programozni, majd ennek a dán cégnek a meghívására kiutazott Koppenhágába. Igaz, hogy előzőleg kiküldött munkájára a dánok azt hitték, hogy édesapjának a munkáját kapták kézhez, és a professzor urat hívták meg, de végül tisztázódott a helyzet. Közben gyorsan néhány hét alatt leérettségizett, mert mégis ciki lett volna anélkül kimenni.

 

 

 

Itthonról többször felszólították, hogy térjen haza, de egyéves dániai kemény tanulás és munka után úgy döntött, hogy Amerikába megy. (döntését elsősorban édesapja kérésére hozta, aki viszont ezután elveszítette az egyetemi katedrát) Akkor még mindene belefért egy kopott fekete aktatáskába, (és persze a fejébe) azzal érkezett meg a végtelen lehetőségek országába. Tanult és dolgozott. Nevét már ismerték, nem volt nehéz munkát találnia. Amikor Bill Gates kb. 15 évvel ezelőtt felkereste, hogy nem akar-e a már ismert cégében dolgozni, határozottan nemet mondott. A cégnél alkalmazottként nem, de mint társtulajdonos, beszélhetnek róla. Bill Gates azonnal beleegyezett. Fantasztikus 15 év következett. A Microsoft szoftverek uralják a számítógépes piacot, és részarányuk egyre nagyobb. A cég és a tulajdonosok vagyonáról naponta reppennek fel hírek a nagyvilágban, de az eladott szoftverek száma után úgy tűnik, nem túlzottak. A két ember fantasztikusan egészíti ki egymást. Bill Gatest mindenki ismeri, mindenütt ott van, mindenütt nyilatkozik. (és sokak szerint még dolgozik is) Aláírása olvasható, nincs olyan újság, amelyik legalább egyszer ne közölte volna a fényképét. Simonyi Károly aláírásából egy írásszakértő sem állapítja meg, hogy kicsoda, fényképével a cég kiadványaiban sem lehet találkozni, a motorcsónakján száguldozó sportembernek mindenki ismerősként integet, de kevesen tudják, hogy valójában kicsoda. Ha elfáradna (nem fárad el) vagy beleunna a munkájába (nem un bele) és egyedül akar maradni, akkor felül a saját maga által vezetett helikopterére, esetleg a repülőgépére, mely inkább hasonlít egy felderítő vadászgépre, mint egy sportgépre. Ezzel nem egyszer repült át pilótatársával Európába! Ha pedig végképp pihenni akar, akkor villájában elgyönyörködik fantasztikusan gazdag magángyűjteményében, melyben a számos Vasarelly képre a legbüszkébb.

 

 

 

 

 

 

Dr. Simonyi Károly és jómagam két Vasarelly társaságában

 

 

 

Dr. Simonyi Károly 30 éve lépett Amerika földjére. A jubileum alkalmából július 17.-én partit adott Seattlei villájában, amire meghívott néhány olyan volt kollégát, barátot, akiknek valamilyen köze volt pályafutásának elindításához. Így kaptam én is meghívót egy Dániában élő magyar és több dán kolléga társaságában.

 

 

 

Az ámuldozás már a repülőgépen kezdődött. Egy nyugdíjas házaspár (főleg egy nyugdíjas számítástechnikus) aligha engedhetné meg magának nemhogy az első osztályt, de egy amerikai utat sem. Az ülésekhez tartozó televízió, az állandóan italt és ételt kínáló légikisasszonyok társaságában gyorsan repült az idő. A 747-es óriásgép Londontól Seattleig több, mint 10 órát töltött a levegőben, az óra mégis csak 2 óra különbséget mutatott, az időeltolódás miatt. A repülőtérről egy hatalmas limuzin vitt a szállodába, ahol meglehetősen fáradtan estünk az ágyba, pedig csak délután 5 óra volt.

 

 

 

Izgatottan vártuk a találkozót Simonyi Károllyal, hiszen legtöbben közülünk 30 éve nem találkozott vele. Mikrobusszal érkeztünk a villájához, ahol a bejáratnál fogadott. Szóhoz sem jutottunk, hogy megköszönjük, Ő köszönte meg külön-külön mindanyiunknak, hogy elfogadtuk a meghívást. Harminc év után is ugyanaz a barátságos, mindenre emlékező, szinte kisfiús férfi. Büszkén, de mégis szerényen mutatta meg a villáját, mely sokkal inkább tűnt nemcsak belülről, de kívülről is egy modern múzeumnak. A számtalan lakószobán kívül tárgyalók, előadótermek, könyvtár, melynek kiemelt része a magyar rész (lexikonok és tudományos könyveken kívül számos szépirodalmi mű) ebédlők és pihenőszobák, a hatalmas, feszített tükrű uszoda, tornaterem, melynek felszerelését bármelyik fitness klub megirigyelné és a szentély: a számítógépterem.

 

Itt adtam át a házigazdának az otthoni kollégák egyik ajándékát, egy A4-es lapon, melyen mindanyian jót mulattunk:

 

 

 

HIROSHIMA  45

 

CHERNOBIL  86

 

WINDOWS     95

 

 

 

A villa  szintjeit nem tudtuk megszámolni, de minimum öt, és két (vagy három) lift. Mindenütt a modern művészet remekei, elsősorban Vasarelly. A villa előtt nagy park, a Washington tó partján, ahol a mólónál a gyermekkorban megálmodott motorcsónak, méretben inkább cirkáló. A repülőgép és a helikopter egy távolabbi repülőtéren, a jacht valahol máshol a kikötőben.

 

 

 

 

A Simonyi Villa a motorcsónakból

 

 

 

A Seattleben eltöltött öt napon sűrű program várt a vendégekre. Maga a villa és a modern gyűjtemény megtekintése egy fél napot vett igénybe. A kis, 4 személyes helikopterrel a város és a kikötő feletti röpködés, ebéd az 1962-es világkiállításra épített kilátó tetején, mintegy 8 órás kikötői és tengeri hajókázás,

 

 

 

 

 

 

Egy kis nosztalgia: sört csak üvegből, mint otthon!

 

 

 

a Microsoft múzeum és a legújabb Simonyi féle szoftvercsoda bemutatása, majd a Boeing repülőgépgyár múzeuma.

 

 

 

 

 

 

Elnök Úr indulhatunk? J. F. Kennedy elnöki gépe a Boeing múzeumban.

 

 

 

Ez utóbbi azért különösen érdekes, mert itt jelen volt a cég első embere, Bill Gates is. Stílszerűen helikopterével érkezett, de megtudtuk, hogy a városban szinte mindig így közlekedik. Mivel egy váratlan megbeszélés miatt kb. 20 percet késett, titkárnőjével legalább háromszor telefonáltatott, elnézést kérve a késésért. Talán ezt kellene sok hazai nagymenőnek először eltanulni Bill Gatestől, és csak azután azt, hogyan kell meggazdagodni!

 

 

 

 

Egyesek szerint Bill Gates megvárta, amig a Simonyi Villa felépül, és csak akkor kezdett el épitkezni, hogy az övé biztosan nagyobb legyen!

 

 

 

Mindenkinek bemutatkozott, majd az ebéd közben illetve utána kb. két órát mesélt a cégéről, a terveikről, anekdotázott munkatársairól olyan módon, mintha egyetlen feladata a vendégek szórakoztatása lenne. A beszélgetés kötetlenségét bizonyítja, hogy elhangzott egy vicc is a közelmúltban nősült házigazdáról: A nászéjszaka után az ifjú feleség megszólal: Drágám, most már tudom, miért hívják a cégedet Microsoftnak! Minden elmélet felborult: a kapitalizmus farkastörvényei szerint ilyen emberi tulajdonságokkal ez a két ember hogy tudta meghódítani a világot?

 

 

Ebéd a Boeing múzeum éttermében.

 

Ő a világ leggazdagabb embere?

 

 

 

A jubileumi parti a nosztalgia jegyében zajlott. A házigazda abban az ingben és nyakkendőben (!) jelent meg, a kopott aktatáskájával, amelyben 30 éve érkezett meg Amerikába.

 

Régi, elfelejtett történetek, volt kollégák, akik közül néhányan már nincsenek közöttünk, de végül azzal zártuk: 30 év múlva ugyanitt!

 

 

 

Miután a vendégek nagyobb része először járt Amerikában, vendéglátónk, talán, hogy megszabaduljon tőlünk, szabad programot ajánlott. Így jutottunk el Amerika másik felébe, Chicágóba, a nagy tavak környékére, egészen a Niagara vízesésig.

 

 

 

 

 

 

A kis játékhajón közel száz túrista tartózkodik!

 

 

 

Magunkra maradva egy másik Amerikát is megismertünk, és ez is óriási élmény volt. Szinte hihetetlen, hogy a fantasztikus autópályákon a többre képes autócsodákkal mennyire betartják a kb. 100 km/óra sebességet, ha valaki a legbelső sávban még ennél is lassúbb, nem villognak, nem dudálnak és az öklüket sem rázzák. A Chicágóból kétszer hatsávos úton néha lépésben haladó autók közül egynek sem jut eszébe szlalomozva előrébb menni. Persze lehet, hogy a renitenseket a helyszínen már korábban lelőtték? Az eredmény viszont nem rossz: egy hét alatt a kb. 2.000 kilométeren egyetlen balesetet nem láttunk.

 

 

 

 

Az 1200-es Lada után kicsit szokatlan volt

 

 

 

És amit még a magyar autós irigyelhet: a kb. 30 forint/liter benzinár. Számos üzletben jártunk, óriási kínálat mindenből, a legigényesebb ipari- és kultúr-cikkektől a legsilányabb giccsekig. Vevőt viszont alig láttunk, nem voltunk olyan üzletben, ahol nem az eladók voltak többen, mint a vevők.

 

 

 

Az olimpiai parkban történt robbantás és a lelőtt óriásgép tragédiája után kissé szorongva ültünk a már hazafelé tartó gépbe. Még utoljára megjátszhattuk a gazdag üzletembert, így a szorongásunk is hamar elszállt. Talán még soha nem fordult elő a BA légitársaság történetében: az első osztályon elfogyott a tömény ital.

 

 

 

Istennek hála, szerencsésen megérkeztünk Ferihegyre. Az egyik bőröndünk viszont nem. (két nap múlva meglett) A rokonok nem vártak, azt hitték, másnap érkezünk. A mikrobuszra nem fértünk fel, több mint egy órát kellett várnunk. Otthon nem volt melegvíz, két napig még tart a karbantartás. Itthon vagyunk.

 

Ismerőseimnek mesélek az útról. A Microsoft-ról, Simonyi Károlyról, a professzorról, akiről egy nemzetközi tudományos társaság egy csillagot nevezett el. Fiáról, aki a modern tudományok talán legfontosabbikában a világ élvonalába került. Azt még tisztázzuk, hogy a Zwack gyár Simonyi óbester barackpálinka névadója más. Őket a magyar tudomány-történelemben talán a két Bolyaihoz hasonlítanám, apa és fia, akik mindketten világhírűt alkottak. A két Bolyai? Ők kicsodák? Ők is a Bill Gates emberei? Valóban itthon vagyunk.

 

 

 

1996 augusztus

 

 

 

---

 

A meggazdagodás legkönnyebb módját, a legnagyobb titkot:

 

"jó időben jó helyen lenni"

 

vendéglátóink nem ismerték.

 

Így erről, a legnagyobb sajnálatomra én se tudok írni.

 

 

 

De ha nyugodtan akarsz aludni, akkor csak követned kell az általam ajánlottakat!

 

HOGY TUDSZ PÉNZT KERESNI AZ INTERNETEN?

 

Kezdő vagy, esetleg már régóta próbálkozol MLM-mel, sőt már sikeres is vagy?

 

 

Oldal: Látogatás Seattle-ben
ARANYKULCSOCSKA - © 2008 - 2025 - aranykulcsocska.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat